|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 11 találat | lapozás: 1-11 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Rencsik Imre 1997. október 24.Rencsik Imre, a nagyváradi katolikus egyházmegye keretében működő Keresztény Ifjúsági Mozgalom /KIM/ vezetője elmondta, hogy sokat jár külföldön azért, hogy befejezhessék a Teiului utcai Keresztény Ifjúsági Központot. Az egyik szintjén informatikai terem, a másikon filmstúdió lesz, az épületben lesz még több műhely, egy műterem és egy zeneterem. A központba várnak minden fiatalt, felekezeti különbség nélkül. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 24./2000. május 22.Máj. 21-én amelyet Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspök felavatta Nagyváradon a Keresztény Ifjúsági Mozgalom központját. A latinul Posticumnak, vagyis hátsó ajtónak keresztelt épületegyüttes a keresztény kultúra háza lesz, ígérte a központot létrehozó Rencsik Imre, az egyházmegye ifjúsági lelkésze. Tempfli püspök hangsúlyozta, hogy a legfőbb cél a fiatalságot odavonzani, hiszen elsősorban nekik épült a központ. A központban impozáns imaterem, tízszobás szálló és vendéglő is található, így igen sok vendég befogadására képes. A Posticum alapkövét 1995-ben helyezték el az újvárosi plébánia adományozta telken, és a néhai Szabó Arnold nagyváradi műépítész tervezte. Az építkezést támogatta a Soros Alapítvány, a bécsi Salesianer Don Bosco szervezet, az osztrák püspöki kar és a németországi Privatinitiative für Rumänie szervezet. /Felszentelték a Posticumot. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 22./2003. január 4.A nagyváradi Posticum gyermekkara gregorián énekekkel, népdalfeldolgozással és klasszikus művekkel lépett fel Nyugat-Európában tett turnéján. Szabó Éva tanárnő, a kórus vezetője tájékoztatott: 2002-ben Rencsik Imre ifjúsági lelkész és az ő kezdeményezésére alakult meg az énekkar. Nagyvárad 12 iskolájának tanulóiból válogatták ki a Posticum kórust. Püspöki jóváhagyással Rencsik atya Svájc német ajkú részén tevékenykedik, és az ő szervezőmunkája révén jutott ki az énekkar. Templomokban, Nürnbergben pedig az ottani városháza rendezésében léptek fel a karácsonyi vásáron. Mindvégig öt nyelven, magyarul, németül, románul, angolul és franciául énekeltek. Hazafele jövet Passauban első szent királyunk feleségének, Gizellának a sírjánál is énekeltek. /Tüzes Bálint: Zenei szolgálat: Svájcban. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 4./2010. január 26.Működik a Nagyváradi Civil KerekasztalA 2009. december 9-én a megalakult Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK), első ülésére január 25-én került sor a nagyváradi Posticum dísztermében. A találkozón fontos döntések születtek – tájékoztatták honlapunkat a szervezők. Az alakuló ülés jegyzőkönyvének jóváhagyása után elfogadták az időközben jelentkezett két szervezet, a Bihar Megyei Szőlészek és Borászok Vincellér Egyesülete és a Varadinum Kulturális Alapítvány csatlakozását, valamint azt, hogy velük együtt a Nagyváradi Civil Kerekasztal alapító tagjainak száma 26-ra emelkedik. Ugyanakkor felhívják a többi nagyváradi civil szervezetet, hogy csatlakozzanak, erre bármikor van lehetőség egy egyszerű jelentkezési lap kitöltése és eljuttatása által. Az ülés egyhangúlag eldöntötte, hogy az alapító tagok mellett a további belépők teljes jogú rendes tagok lesznek. E mellett azon civil szervezetek számára, amelyek nem tudnak, vagy nem akarnak teljes jogú tagságot nyerni, létrehozták a társult tagságot, amely tanácskozási joggal való részvételt biztosit, szavazati jog nélkül. Magánszemélyek csak abban az esetben lehetnek tagok, amennyiben civil szervezetet képviselnek, ezen státusukat pedig igazolniuk kell. Rendelkeztek a képviseleti jogról is, e szerint a szervezetet képviselő személye ülésenként változhat, de erről iratot kell bemutatni. A működési szabályzat véglegesítése érdekében háromtagú bizottságot jelöltek ki, amelyben az NCK kezdeményezője dr. Fleisz János, az NCK ügyvezetője Rencsik Imre és Dukrét Géza a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Egyesület elnöke kapott helyet. Az új szervezettel kapcsolatos bizalmatlanság eloszlatása érdekében részletesen kitértek a politikával való kapcsolat tisztázására. Ezzel összefüggésben a következő irányadó döntések születtek: az NCK politizálással nem foglalkozik, a metapolitikai (politika felettiség) hozzáállást teszi magáévá, amely által az NCK egyforma távolságra szeretne lenni minden olyan politikai szervezettől, amely a közösség érdekeit tartja szem előtt. Az NCK csak egyenrangú kapcsolatot hajlandó kiépíteni, mind a politikai, mind pedig az egyéb szervezetekkel, intézményekkel. A továbbiakban elfogadták az Imre Zoltán képzőművész által elkészített NCK lógót és honlap szerkezetet, illetve a rövidesen elinduló levelezőlistát. Az NCK eseménynaptárát ismertető honlap címe: www.civilonline.info lesz. Az NCK vezetését 2010-re elvállaló Posticum dr. Bruncsák Isvánt kérte föl, hogy az NCK ügyintézésében szerepet vállaljon. Elérhetőségei a következők: e-mail: [email protected] , fax: 0359/410-882;. Megfogalmazták még, hogy az NCK alapító szervezetei, havonta küldjék be a honlap részére a pontosított eseménynaptár-tervezetüket. Megtárgyalták egy civil stratégia összeállításának szükségességét, a városi önkormányzattal való partneri viszony kialakítását, illetve a Festum Varadinum keretében megszervezésre kerülő 10. Civil Társadalom Napja rendezvényben való megjelenést, áll a dr. Fleisz János és a Rencsik Imre. Forrás: nagyvarad.ro 2010. október 6.Civil kerekasztal Nagyváradon – Lehet a politikától független magyar kulturális élet?Tavaly decemberben alakult meg a Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) huszonhat magyar civil szervezetet toborozva alapító tagjai közé. Hétfő délután a váradi Posticumban tartottak ülést, amelyen a legaktuálisabb, a megyeszékhely magyar közösségét érintő kulturális eseményekről és problémákról tanácskoztak. A huszonhat alapító szervezetnek még a fele sem képviseltette magát. Az ülést Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (Bincisz) elnöke vezette. Mint megtudtuk, a hétfői tanácskozás azt a decemberben esedékes gyűlést volt hivatott előkészíteni, amelyen az NCK egyéves évfordulóját ünnepli, s feltérképezi azt az utat, amelyen a szervezet folytatni akarja tevékenységét. Több téma került terítékre. Fleisz kihangsúlyozta, hogy az NCK-nak arra kell törekednie, hogy semmilyen politikai irányzatnak ne kötelezze el magát. A civil kerekasztalhoz csatlakozott tagszervezeteket azonban nem lehet kötelezni semmilyen politikai pártállásra, sem elhatárolódásra. Ennek függvényében a civil szervezet elnökének az a kijelentése, miszerint a kulturális rendezvények megszervezése ne függjön politikai szervezetektől, eléggé kivitelezhetetlen vágyálomnak tűnik, ugyanis azzal az ülés részvevői is tisztában voltak, hogy „márpedig pénz nélkül manapság nincs kultúra”, nincsenek rendezvények, a pénzt pedig a politikai pártok ítélik oda. Az NCK egy nem bejegyzett, független szövetség, így nem nehéz kikövetkeztetni, hogy nagyjából semmilyen nyomást sem gyakorolhat azokra a „pénzosztó hivatalokra”, amelyek politikai szervezetek nyúlványaiként működnek. Fleisz előállt egy olyan javaslattal, hogy az NCK hozzon létre egy kulturális kuratóriumot, amelynek tagjai rangsorolnák fontossági sorrendben a Váradon szervezendő rendezvényeket, odafigyelnek arra, hogy ezeket ne szervezzék egymásra, s megtartásuk lehetőleg ne gerjesszen a magyar közönséget megosztó politikai indulatokat. Ezt a javaslatot azonban végül nem fogadták el. Az ülésen szót kapott Rencsik Imre, a Posticum Keresztény Kulturális és Ifjúsági Központ egyik vezetője, aki ebben az évben az NCK ügyvezetői tisztségét tölti be. Az ügyvezető elmondta, folyamatosan dolgoznak azon, hogy az NCK közérdekű információi a világhálón is elérhetőek legyenek. A Posticum és Rencsik erre az évre vállalta a szervezet ügyeinek intézését, a következő esztendő ügyvezetőjét majd a decemberi gyűlésen választják meg. Több jelenlevő úgy vélte, jó lenne, ha Rencsik maradna a következő évben is az ügyvezető, ugyanis elégedettek voltak eddigi munkájával, s a Posticum is megfelelő „bázisként” szolgált. Meleg Attila, az MM Pódium vezetője is beszélt terveikről. Szó esett A művelődés hete – A tanulás ünnepe rendezvénysorozat tervbe vett eseményeiről, s javaslatokat vetettek fel a Magyar Kultúra Ünnepe 2011 című rendezvény megszervezéséről is.. Az ülés végén érdekes vita alakult ki arról is, miért nem mennek a fiatalok a rendezvényekre, hogyan lehetne ezen változtatni, milyen is a közönségbarát rendezvény. Végül Fleisz megköszönte a jelenlevőknek a részvételt és a hozzászólásokat, s reményét fejezte ki, hogy a Nagyváradi Civil Kerekasztal ezután még jobban tudja segíteni és szolgálni a magyar kultúra megmaradását a Pece-parti Párizsban. Szőke Mária, Reggeli Újság (Nagyvárad) 2011. május 6.Sziget a szárazföldön - gondolatok a Posticumról, fennállásának 10. évfordulójára készülveNagyvárad - A 90-es évek második felében jártam elõször a Posticumban. A falak még nem álltak, de az épület már létezett megálmodójának elképzeléseiben. Az alig megkezdett építkezésen végigvezetve Rencsik Imre a várandós anyák izgalommal teli örömével és féltõ aggodalmával mesélte hol lesz a születendõben levõ új intézmény díszterme, kápolnája, recepciója. Majd hosszas vajúdás után megszületett a várva-várt jövevény, 2000. május 21-én ünnepélyes keretek között megkeresztelték és elkezdte önálló életét. Lassan kinõtte gyermekbetegségeit, kamaszodó tinédzserkorba lépett és immár új korszak elé néz, amely feltehetõen - mint minden hasonló korú kamasz esetében - az önazonosság tudatosabb keresésének idõszaka lesz. A szüntelenül változó külsõ körülmények, a belsõ érési folyamat és az idõközben felhalmozódó tapasztalat arra késztet, hogy mindig újrafogalmazzuk önmagunkat, hiszen - H. Haag német teológus szavaival élve - csak aki változik, marad hû önmagához. A jövõben a Posticumnak is minden bizonnyal változnia kell. A tizedik születésnap azonban még a visszatekintés és az ünneplés ideje. Ezen alkalomra készülõdve három olyan alapvetõ vonást érdemes megemlíteni, amely az elmúlt évtizedek során mindig jellemezte a házat, és amelyeket a jövõben sem adhat fel, ha a napjainkban szinte minden intézményt próbára tevõ gyors változások közepette továbbra is hû akar maradni önmagához, eredeti küldetéséhez. Otthon A házba betérõk elsõ benyomása - a bejárat melletti vendégkönyvben olvasható bejegyzések tanúsága szerint - az otthonosság érzése. Nem intézmény, nem szervezet, hanem meghittséget, családias hangulatot sugárzó otthon. A ház építészetileg is ezt hivatott sugallni, és az itt dolgozók is szívesebben definiálják magukat közösségként, mintsem alkalmazottakként. A Posticum azonban a szó tágabb értelmében is otthon kíván lenni. Napjainkra megszámlálhatatlanul sokan váltak lelkileg, szellemileg hontalanná, hajléktalanná. A nagy ideológia rendszerek bukása, a történelmi egyházak és a hagyományos közösségek (család, iskola) megtartó erejének megcsappanása óta sokan érzik magukat - különösen a fiatalok körében - otthontalannak. A házaikat, otthonaikat elveszítõ emberekrõl az állami, egyházi, karitatív szervezetek igyekeznek gondoskodni átmeneti szállások, melegedõk építésével. A lelkileg otthontalanná váltak elõtt elsõsorban szekták, fundamentalista, fanatikus csoportok tárják ki kapuikat, de alig akad olyan hely, ahol az elbizonytalanodott, élete értelmét keresõ, kutató ember számára teremtenék meg a lehetõséget egzisztenciális kérdéseinek megválaszolásához. A Posticum ilyen szellemi értelemben vett átmeneti szálló (is) szeretne lenni, ahol senkire nem kényszerítenek semmiféle ideológiát, hitet, meggyõzõdést, olyan hely, ahol nem csak szabad, hanem kívánatos is kérdéseket felvetni, kételkedni - de csak az igazság szenvedélyes keresése, és nem pusztán a kételkedés okozta negatív öröm kedvéért. Ezért itt hajlékra találhatnak mindazok, akik merik vállalni a kérdezés kockázatát, a kételkedéssel járó bizonytalanságot, annak veszélyét, hogy a társadalom megszokott keretei között nem lelnek otthonra. Személyesség A mondottakból következik egy másik sajátos jegy, amely mindig is jellemezte a házat és annak rendezvényeit: a személyesség. Az alapítók és programszervezõk kezdettõl fogva tudták, hogy nem fognak (és nem is állt szándékukban) tömegeket megmozgatni. Egyéni kezdeményezések eredményeként és nagyon sok barát, szimpatizáns ötlete, személyes erõfeszítése révén született meg a ház. A különbözõ programok túlnyomó többsége mind a mai napig egyéni kötõdések, személyes kapcsolatok révén alakul ki. Nem tömegrendezvények szervezése a cél, hanem olyan személyes találkozások lehetõségének a megteremtése, ahol a közös együttlét öröme és varázsa képes az egyént megszólítani, maradandó nyomokat hagyni benne és személyes felelõsségvállalásra, elkötelezõdésre sarkallni. A tömegben való elmerülés és az arctalanná válás a jelentéktelenség-, haszontalanság-, fölöslegesség-érzés veszélyével jár, ami gyakran - mintegy ördögi körként - arra ösztönzi az embert, hogy a személyes elkötelezõdés és felelõsségvállalás terhét magáról rezignáltan lerázza, megbújjon a tömegben és elmeneküljön személyes életfeladatának megvalósítása elõl. A Posticum tudatosan igyekszik e tendencia ellen hatni, ezért a személyes megszólítottság döntõ szerepet játszik az életében és (olykor kimondatlanul) elvárásként fogalmazódik meg úgy a meghívott elõadók, mint pedig a programokon résztvevõk felé. Teljesség Az élet ellehetetlenülésének nagy versében Ady már száz évvel ezelõtt megfogalmazta: Minden Egész eltörött / Minden láng csak részekben lobban. Az emberlét minden töredékessége, olykor megtörtsége és összetörtsége dacára is, magában hordozza a teljesség utáni vágyat. Sem az emberrõl, sem a Posticumról alkotott kép nem lenne teljes, ha figyelmen kívül hagynák ezt a mindnyájunkban ott szunnyadó teljességigényt. A ház által felkínált lelkigondozás erre a mélybõl forrásozó lelkiségre (A. Grün) összpontosít. Nem a keresztény lelkigondozásban mindmáig túlzottan hangsúlyozott tökéletességeszménybõl indul ki, amelynek az elvárásaihoz képest mindig alulmarad az ember, hanem az egyéni adottságok, képességek fel- és megismerésén keresztül igyekszik a lét teljességére vezetõ utat szabaddá tenni, a transzcendenciára nyíló kaput, a hátsó ajtót nyitva tartani. V. E. Frankl, a logoterápia megalapítója a Time magazin kérdésére, vajon a jelenlegi trend elvezet-e a vallástól, azt válaszolta, a trend a vallástól nem vezet el, de annál inkább azoktól a felekezetektõl, amelyek látszólag mást sem tesznek, mint egymás ellen harcolnak, és megpróbálják elorozni egymás híveit. A további kérdésre pedig, mely azt firtatta, ez az jelenti-e, hogy elõbb-utóbb egy univerzális vallás jön-e a létre azt válaszolta: ellenkezõleg, nem univerzális, hanem perszonális (mélységesen személyes) vallásosság felé haladunk, olyan vallás felé, amelybõl kiindulva mindenki megtalálhatja saját, legszemélyesebb nyelvét, ha Istenhez fordul. A Posticum az ilyen fajta Isten-ember közti találkozásnak a szolgálatában szeretne állni, tudatában lévén annak a spirituális szükségletnek, amit Prohászka Ottokár, Ady kortársa, így fogalmazott meg: új érzésekbõl fakadó énekeket nem lehet régi kották nótáira szedni. Sziget a szárazföldön Sziget a szárazföldön - írta a Posticumról egyik vendége. E találó megfogalmazással szívesen azonosul a ház. Nem szándéka az elszigetelõdés, ugyanakkor a kontinenssel a mindenkori közgondolkodással, társadalmi szervezõdésekkel, politikai célkitûzésekkel sem kíván összeolvadni. Olyan hely szeretne lenni, ahova vissza lehet vonulni a kontinenshez és a transzcendenciához fûzõdõ viszonyunkat nyugodt körülmények között átgondolni, újragondolni és megtalálni a változáshoz, a változtatáshoz szükséges energiákat. Most azonban, tizedik születésnapjára készülve, egyszerûen ünnepelni szeretne, amire május 21-23. között ezúton is mindenkit szeretettel hív és vár. Bruncsák István erdon.ro 2011. november 29.Gyűlésezik a Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK)Nagyvárad - Dr. Fleisz János, a Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) kezdeményezője, a BINCISZ elnöke, valamint Rencsik Imre, az NCK ügyvezetője, a Posticum vezetőtanácsának tagja 2010. december 9-én, csütörtökön 17 órára hirdette meg a kerekasztal jubileumi ülését. Ebből az alkalomból várják az NCK 26 alapító szervezetének képviselőjét, valamint azokat is, akik csatlakozni szeretnének a 2009. december 9-én megalakult tömörüléshez. Helyszín: a POSTICUM díszterme, Teiului (Nagyatádi Szabó István) utca 26. Javasolt napirend: 1. Az előző ülés határozatai, az alapító szervezetek listája, tagsági kategóriák tisztázása, felhívás további szervezetek csatlakozására. 2. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) jelene és jövője. Előterjeszti: Dr. Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) elnöke. 3. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) 2010-es tevékenységéről. Előterjeszti: Bruncsák István az ügyvezetést ellátó Posticum vezetőtanácsi tagja 4. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) ügyvezetését 2011-ben ellátó szervezet kiválasztása, szavazás az ügyvezetésért felelős személyről. 5. A 2011-es civil eseménynaptár megbeszélése, összehangolása és elfogadása. 6. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) honlapja és jövőbeli működése, a folyamatos kapcsolattartás módozatai. 7. A következő időszak közös tevékenységeinek, programjainak és pályázati lehetőségeinek ismertetése. 8. Különfélék. Erdon.ro 2012. április 24.„Idehaza vagyunk elveszett városunkban”A rusnya valcer címmel készülőben van Zudor János legújabb könyve. A nagyváradi költő legújabb verseiből Selyem Zsuzsa kolozsvári írónő, egyetemi tanár válogatott ki egy kötetre valót. A kiadáshoz a Posticum Egyesület támogatókat keres. „Nagyvárad hajdani sokat emlegetett irodalmi pezsgése ma már szinte teljesen a múlté. Hogy kinek a hibája? Hát nem a Jánosé, az biztos. Ő az a rohanó szakállas alak, akivel összefuthatsz Nagyvárad sétálóutcáján, kér tőled egy cigarettát, elveszi tőled a dobozt, és ír rá neked hálából egy verset. Ő az a szakadtan is sármos, öregen is fiatalos törzsvendég a kocsmában, aki legújabb, vagy legutóbb magánál felejtett kötetét próbálja rád sózni egy sörért, és ennyivel nem is szabadulsz, mert még a nevedre vagy kedvesed nevére költött ajándék verset is kapsz tőle. És ő az a bolondos ember, aki a koszos poros busz egyik végében ülve „hátra-beszélget” a busz másik végébe egy fiatal lányhoz, tárgyalva családi, szakmai, politikai és filozófiai témákat. Ez csak próbálkozás volt a jellemzésre. Mert Jánost személyesen kell ismerni. Vagy ha ez nem jön össze, akkor legalább a verseit kell olvasni.” (Barabás-Vanyovszki Mária) Én egy nagy dögfehér halott vagyok. / Kísértet ingben járok, / bocsánatot kérek mindenkitől, / mint egy született vesztes! / Egy csókot adok mindenkinek, aki / meztelen. Én vagyok az örök búbánat. (Zudor János: Én) Kísérlet egy életrajzra Zudor János 1954-ben született Nagyváradon. 1983-ban végezte el a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának magyar-francia szakát. 1987-ig tanárként dolgozott, de volt a nagyváradi vegyi üzem, a Sinteza alkalmazottja is, aztán pedig újságíróként tevékenykedett. 1993 óta betegnyugdíjas. A Posticum egykori projektvezetője és recepciósa, Barabás-Vanyovszki Mária – kicsit talán múzsaként, de mindenképp figyelve és értve a költő szavait – rábírta, hogy János rendszeresen egy öreg írógépbe üsse be verseit. Ezek „őrzési jogáért” a Posticum minden alkalommal fizetett a költőnek. Így neki cigarettára (vagy talán ennivalóra is) jutott, az utókornak pedig a 2010-ben megjelent Jónás és a mérték. A Posticum Szent Erzsébet kápolnájának hívei a perselypénzzel egy éven keresztül folyamatosan támogatták a költőt. János csak az őt értőkkel ért szót, a többiek számára nyárspolgárok, összeesküvők vagy csak az útjába kerülő akadályok. Kezelésre szorult, de nem mindenki kezéből fogadta el a pirulákat. Édesanyja halála után aztán minden még rosszabb lett. Lakását elcsalták tőle, a városban csatangoló költőt autó üti el, nemsokára bátyja is meghal, őt beutalják a diófási, és később a tölgyesi elmegyógyintézetbe. Innen hozza Rencsik Imre vissza Váradra, és a Posticum egyik helységében szobát alakít ki számára. Verseit begépeli és mindenki számára hozzáférhetővé teszi a zudorversei.blogspot.com oldalon, a Posticum konyhájában együtt ebédel vele, és ezen felül kiadót keres a költő válogatott versei számára. A rusnya valcert Selyem Zsuzsa kolozsvári egyetemi tanár válogatta össze és írt utószót hozzá. A könyv a magyarországi Új Forrás kiadónál jelenne meg, ha a nyomtatáshoz szükséges pénz összejönne hozzá. Ehhez kérjük az irodalombarátok támogatását a Posticum számlaszámra (Asoc. Posticum Mov. Iuv. Christ., Banca Transilvania, Oradea, Ag. Cantemir: RON – RO67 BTRL 0050 1205 7810 80XX, EUR – RO16 BTRL 0050 4205 7810 80XX, SWIFT: BTRL RO22 BHA. A kötet a június 2. és 6. között megrendezendő 83. Ünnepi Könyvhétre jelenne meg. erdon.ro 2013. július 28.Megújult a nagyváradi PosticumReklámfilmekkel hívja fel az emberek figyelmét a nagyváradi Posticum a létesítményben kiaknázható lehetőségekre. Posticum nagyváradi épületét felújították a közelmúltban, ennek nyomán jött az ötlet, hogy a létesítményben rejlő lehetőségekre felhívják a nagyközönség figyelmét is. Rencsik Imre a Possticum vezetője elmondta, hogy az épületet Kertész Attila belső építész tervei alapján alakították át. Ezt követően Szaladják István operatőr, rendező, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola oktatójának vezetésével múlt pénteken több rövid filmecskét forgattak le, melyekben azt kívánják megmutatni, hogy milyen rendezvényeknek tud helyet adni a Posticum. „Nem a programokat akarjuk most reklámozni, hanem azokat az egységeket, amelyek egy kissé háttérbe szorultak, és előtérbe kell hoznunk egy kicsit, mert ezek hivatottak arra, hogy fenntartsák a házat” – fogalmazott Rencsik Imre, hozzátéve, hogy a Posticum a vendégházon kívül az esküvői rendezvények, osztálytalálkozók, bankettek, előadások, szemináriumok megszervezésének helyszínéül szolgál, és a kínálat bővül azáltal, hogy a teraszt is hangulatosan berendezik ”. Eddig az események zöme a Jazzlandben voltak berendezve, de onnan most úgymond feljövünk a fényre, és a Jazzland inkább a bulik, koncertek helyszíne marad csupán, míg az ünnepélyes rendezvényeket fent fogjuk megrendezni” – mondta. Változatos lehetőségek Szaladják István lapunknak elmondta, hogy a Budapaesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola művészeti tanszéke elsőéves kameraman osztályának diákjaival érkezett Nagyváradra leforgatni a reklámfilmeket. A rendező elárulta, hogy e filmekben bemutatjuk a Posticum széles körű tevékenységi körét. „Több film készül, különböző potenciális látogatók számára” – mondta Szaladják István hozzátéve azt, hogy a rövidfilmekkel azt kívánják bemutatni, hogy azok is eljöhetnek a Posticumba, akik elvonulni szeretnének ide, vagy hosszabb lelkigyakorlatot folytatni, illetve azoknak is, akik csak turistaként jönnek. A filmekkel meg kívánják mutatni azt, hogy milyen hangulata van a helynek, mit kaphatnak azok, akik keresztelőt, esküvőt, bankettet, esetleg halotti tort szerveznének itt. A filmeket a Budapestről érkezett hétfős stáb több mint negyven önkéntes statiszta közleműködésével forgatta le. A rövidfilmeket a Posticum honlapján lehet majd megtekinteni. Pap István erdon.ro 2015. október folyamánA nagyváradi Posticum-házA nagyváradi Posticum keresztény szellemiségű kulturális központ és vendégház. Nemcsak földrajzi, kulturális és vallási, hanem a szó tágabb és átvitt értelmében is a „határok mentén” fekszik. Sziget a szárazföldön a szó és csend határán, amely sajátos helyzeténél fogva közvetítő szerepet tölt be nemzetek, kultúrák, vallások, különböző társadalmi csoportok és területek között. A szervezet története Ahogy jobbára történni szokott, a Posticum története is egyetlen emberrel kezdődött. Sok személy összefogása, ötlete, anyagi támogatása és kétkezi munkája kellett, amíg az álomból valóság lett, valójában azonban a megvalósulásig vezető rögös út felelősségének súlyát egyetlen személy, Rencsik Imre ifjúsági lelkész vállalta magára. Jogilag a szervezet KIM (Keresztény Ifjúsági Mozgalom) néven 1994-ben alakult meg, központja pedig Nagyvárad egyik kertvárosának lelkészi lakásában volt. A KIM – Ház gyorsan belopta magát a tizenéves fiatalok szívébe és kedvenc találkozóhelyükké lett. A szórakoztatáson és tartalmas kikapcsolódáson túl azonban a szervezet tanulmányi előmenetelükben is igyekezett segíteni a diákokat, nyelv- és informatikai tanfolyamokat szervezett, külföldi ösztöndíjakat közvetített számukra. Hamarosan egyértelművé vált, hogy nagyobb befogadóképességű, több fiatalnak és programnak helyet adó épületre van szükség, így az egyesület 1996-ban lerakta a jelenlegi ifjúsági és kulturális központ alapjait, amelyet Posticum néven 2000. május 21-én Exc. Tempfli József megyéspüspök úr szentelt fel a Varadinum ünnepségsorozat záró mozzanataként. Az épület tervezése és megalkotása során fő szempont volt az egyesület szellemiségének esztétikai megjelenítése, hogy a házba betérő fiatalok és az ide látogatók, mintegy ösztönösen ráérezzenek a Posticum küldetésére. A hosszas töprengések és vívódások közepette született épület egyedülálló architektúrája nyitottságot, kiegyensúlyozottságot, mértékletességet sugall, és spontán módon hasonló belső értékek felismerésére ösztönöz. A kultúrközpont mára Nagyvárad életének egyik sajátos színfoltja és meghatározó színtere lett, ahol nemcsak kikapcsolódni lehet, hanem bekapcsolódni is egy olyan szellemi-lelki környezetbe, amely igazabb, hitelesebb, emberibb életre sarkall. A szervezet céljai Meggyőződésünk, hogy a keresztény kultúra kétezer éves épületébe nem csak a főbejáraton keresztül vezet út, hanem van egy nem túl látványos, eldugott és sokszor jelentéktelennek tartott „hátsó ajtó” is (ez a latin posticum szó jelentése), amelyen keresztül éppúgy be lehet jutni a szentek szentjébe, a legszentebb szentélyébe. A Posticum az elmúlt évtizedekben különböző kulturális szolgáltatások és karitatív rendezvények széleskörű kínálatával igyekezett betölteni e hátsó ajtó szerepét. Sokrétű tevékenysége során azonban egyre inkább a belső energiaforrások fellelésére és ápolására irányult figyelme, így az idők jeleihez igazodva a hátsó ajtót egyre határozottabban a csenddel, a szemlélődő elmélyüléssel azonosította. A csend természetesen nem minden, „csak kapu”, de mindenkinek keresztül kell mennie rajta, aki a vallásosságot többnek akarja látni népi folklórnál, az egyházi és liturgikus szertartásokat pedig személytelen hagyományőrzésnél. Aki nem a csend kapuján lép be az Egyház kétezer éves épületébe, könnyen meglehet, hogy muzeális tárlatvezetéshez hasonló kulturális élményben lesz része, az Örökkévaló jelenlétének közvetlen megtapasztalása azonban hiányozni fog az életéből. Az élet pedig e tapasztalat hiányában előbb-utóbb elsekélyesedik, ellaposodik, megfakul és ízét veszti. Ezért a Posticum hátsó kapuja a jövőben elsősorban azok előtt áll nyitva, akik a mindennapokhoz nélkülözhetetlenül szükséges életadó erőforrást a csendes szemlélődésből, a kontemplatív életmódból szeretnék meríteni, és a tömegkultúra zajos útvesztőjében személyes életútjukra szeretnének rálelni. Hisszük továbbá, hogy nem csak egyénként, hanem vallási közösségekként is a meditatív szemlélődés útján járva fedezhetjük fel azt a minden világvallásban megtalálható közös forrást, amelyből merítve – a történelmi, kulturális és teológiai különbözőségek ellenére is – esélyünk lehet egymásra testvérként tekintő emberekből álló társadalmat teremteni. Csernák Béla Művelődés (Kolozsvár) 2016. szeptember 19.Lelket épít, aki templomot épít!A mai zűrzavaros világban, amikor az ember lépten-nyomon viszálykodásokról, nem egy esetben egyre elmérgesedő keresztényüldözésekről hall Európa nyugati részeiről, csak dicsérni lehet az olyan kezdeményezéseket, amikor lelkészek, gyülekezetek közös erőből, összefogva templomokat építenek, újítanak fel Krisztus urunk követőinek. Egy ilyen ünnepi eseményre került sor tegnap Nagyvárad-Csillagvároson, ahol hosszú idő kemény munkájának gyümölcseként ünnepélyesen megáldották a kívül-belül felújított református templomot. Az ünnepi istentiszteleten igét hirdetett Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Mesterien felépített beszédében a református főpásztor világosan levezette azt, hogy manapság a templomok építői nemcsak kövekből, téglából rakott fizikai falakat raknak, hanem emberi jóságból, istenkeréséből, imádságból összerótt lelki falakat is, és ez a látható és láthatatlan fal együttese adja azt az erőt, amely megtarthatja a mai, 21. századi zavaros valóságban a keresztény közösségeket. Krisztus egyháza ugyanis ma egyértelműen az a keresztény közösség, ahol felekezettől függetlenül egy igaz Istent, a szeretet Urát szolgálhatják a keresztények, s így, ilyen közösségekbe tömörülve erősíthetjük egymást, úrrá lehetünk vívódásainkon, emberi félelmeinken, gyarlóságunkon. Aki ma templomot épít, lelket épít, Isten házának ugyanis meg kell legyen a közösségteremtő, megtartó ereje, ezért nagyon fontos az, hogy a templomokban csakis Istent, Krisztus szolgáljuk, csak a jézusi rend legyen az útmutató irány. Pál apostolt idézve a püspök rámutatott a megigazulás lehetőségeire, melyek nem mindig egyszerűek, de melyeket pont a közösség templomaiban meg kell próbálni, és mindent elkövetni, hogy megtaláljuk. Azokat, akik építkeznek, templomot, lelket, látható és láthatatlan védőfalakat építenek keresztény közösségünk megtartására, védelmére, azokat megsegíti Isten, hangzott el a prédikációban, ahogy megsegítette a Nagyvárad csillagvárosi gyülekezetet is, szövetségeseket, barátokat küldve, hogy a régi, romos templomocskából egy szép, a közösség rendelkezésére álló keresztyén egyházi központ váljon. Az igehirdetés végén Csűry püspök megáldotta a felújított templomit és Isten áldását kérte az egész gyülekezetre, kiemelten azokra is, akik fáradságos, áldozatos munkával szorgalmasan dolgoztak a templom rendbetételén. Ezt követően a gyülekezet parókus lelkésze, Vinczéné Pálfi Judit mondott köszöntő- és köszönőbeszédet, üdvözölte a megjelenteket, a híveket, s nem utolsósorban más református gyülekezetek jelenlevő lelkészeit, más felekezetek képviselőit, külön kiemelve azt, hogy a szomszédos római-katolikus templom plébánosa, a Posticum vezetője, Rencsik Imre is mennyit segített a református gyülekezetnek, míg a templomi munkálatok tartottak. Rövid ismertető következett a felújítási munkálatokról, mint kiderült, ez a templom valóban hatalmas összefogással jött létre, Európa különböző országainak keresztény alapítványai, a magyar kormány, a váradi önkéntesek, valamennyien hozzájárultak, hogy a csillagvárosi református templom újjászülessen. A templomavatót a csillagvárosi gyülekezet kórusának előadása tette ünnepélyesebbé. Szőke Mária Reggeli Újság (Nagyvárad) lapozás: 1-11
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
